XX. század véres századunk,
Ennél mi már csak jobbat várhatunk.
Voltak forradalmak és világégések,
,,Izmusoknak\' sora, kegyetlen rémségek.

Reánk jöttek nagyhatalmak,
Nem hagytak nekünk nyugalmat.
Kényszerültünk minden vészre,
Nem hallgatva józan észre.

Sorba jöttek a pofonok,
Trianon volt a legnagyobb!
Majd a Donnál veszett ...

Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Vándorfelhők, mikor jösztök,
a kék égről rámköszöntök.
Rámköszöntök, szegény Sándor,
oly távol van hazájától...!

Barguzinban, messze-messze,
lettem én már eltemetve.
Eltemetve, bizony élve,
hazajutást nem remélve...

Nagy a Bajkál, tükre sima,
innen száll fel sok-sok ima.
Féltő ima a hazáért,
hazáért és ...

Az utolsó aranyág,
legvégső remény.
Letörött a legszebb fáról,
András már nem él.

Az utolsó ágacskának
szívszaggató vége.
Hogyan maradt utód nélkül
Árpád nemzetsége?

Talán maradt valaki,
a királyi ágból.
Árpád-házunk megmenteni
végső pusztulástól...

Talán kihajtott a fa,
Emesének ...

Nagycsütörtök napján, egy nagy setét flotta,
Sok, posztós hajóval, királyunkat hozza.
A bécsi palota ravatal-terméből...
Nyög a széles Duna, e gyászos terhétől.

Lassú méltósággal, oly korom-sötéten,
Mintha minden csillag kihunyna az égen.
Így megy a koporsó Bécs-várból Budára,
Mintha mindenségnek lenne holt ...

Pécshez!

Pécs az én városom,
büszke vagyok,
hogy itt lakhatom.
Örülök mert itt születtem,
és így tüke pécsi lettem.

Van e városnak mindene,
történelme, egyeteme,
egy fő védnöke, a hegye,
melynek Mecsek a neve.

Ők voltak az elsők:
kiket nem nyelt el a végtelen,
akik fenn éltek a Jakab hegyen.
Ma is ott az ...