Volt tájban megyek, végtelen lakásban, –
képzeletben. Már nem engednek el,
s csodálkozik a múltam, hogy miért is?
Ő onnan ismer: gyors lépteimen.

Hát, igen, igen, akkor vitt a lábam
mindenhová, valóságban, s maradt
e táj-lakásból, mi is? Vers-napok még
ringatnak fényben fürdő árnyakat.

Igen, igen, akkor verset írt ...

Költői könnycsepp fájdalom és játék,
és Szépséggel játszik a fájdalom,
a felszakadt seb gyönyörű ajándék, -
egy volt tavasz az őszi kínpadon.

Költői könnycsepp fenséges megértés:
tőr lendülése, éle felragyog
tükrén, s e könnycsepp a múló világnak,
a végtelennek ad bocsánatot.

Szem, mely adta, bocsánatot nem adhat
élőnek, ...

Írott nyelvemlék… magyar… Egykor papja
az Égre gondolt… Máig igazabbra
váltott-e szó, vagy „por”, s homou vogymuk”
maradt, és azt a Kezdetet dadogjuk,
mondogatjuk, vélt haszonért cserében,
vagy csillogtatjuk bánat könnycseppjében,
és Kosztolányi (kedves, lantos róka)
versében, bár ötlet ragyogtatója,
mi fenét ér, hogy „egyedi” az ...

Ősz földje ez. Hajlongnak mind az ágak.
Egyedüllétén magányos virág
csodálkozik, halványul már a szirma,
s könnycseppes fény szűrődik rajta át.
Hallom, sokat dolgoztál, Ezermester!
S írtál is, gondolatban, könyveket,
- de csak magadnak. Bennem is a kérdés:
az író ír, de azzal mit tehet?
Fiatalon, miként egykor Petőfi,
még elhiszi: sokat. ...

Ha Koppány győz, - tán ember győzött volna?
Két isten volt ott: ázsiai, s germán.
Pogány Hit, íj, kard, nyílt magyar tekintet…
Tüzes nyíl röppent, s csel – magyar találmány.

István? Átlátott végzet-szabadságig:
az emberekben ott elrejtett állat,
s az állatnak még ma is hatalom kell, -
s ezért hívott be fegyveres imákat?

Hiszem: ...

E bolond időt nem jó, hogy megértem,
s jót akaróan látnom kell sok rosszat.
Ám mindig tudtam: ijesztő való lesz
uralmából az emberállatoknak.

Megdöbbentem magyar nyolcvankilencben:
hány hazugságot bömbölt emberállat,
hogy tolvajként új rendben szerezhessen
mások felett hatalmat, földet, gyárat!

Szabad választás? Ahhoz ember is ...