Ismét kezembe akadt egy toll,
Hogy leírjam rögtön, mit eszem gondol.
Leírom a sok örömet és szépet,
Mit nekem szánt valóban az élet.
Gyermekkorom gyönyörű és szép volt,
Addig játszottunk, míg sötét lett az égbolt.
Tudtuk mi a szabadság, s tudtuk mi a játék.
Ma már csak emlék, de kedves ajándék.
Sajnos az évek elrepültek felettünk,
De ami szép volt, azt soha nem feledjük.
Oly jó ábrándozni, s visszanézni a múltba,
Sóhajunk visszaszáll, mily jó volna újra.
Gyermekeink, unokáink ezt nem ismerik,
Pedig mily szép lett volna, ha nekik is megadatik.
Ma mikor a technika ördöge lépett a helyébe,
Mi tudjuk, hogy mit kaptunk akkor, cserébe.
Volt szép gyermekkorunk, volt sok barátunk,
Sajnos ez az amit, gyermekeinken nem látunk.
Begubózva ülnek a számítógép előtt,
S el sem tudják képzelni, mi volt ezelőtt.