Sokszor kereslek, mert mindig hiányzol,
De hiába kereslek, Te nem vagy sehol.
Fellobban a szívem amikor meglátlak,
Mindig ölelni, csókolni akarlak.

Remélem azt, hogy megjelensz valahol,
S két kezed megfog és rögtön átkarol.
Olyankor mindig vidám vagyok,
S örömömben a két szemem ragyog.

Örökön örökké veled akarok lenni,
S minden időmet, veled tölteni.
Vágyakozva várom, hogy megcsókolj,
S azt szeretném, hogy csak nekem bókolj.

Boldog vagyok, mikor mondod a nevem,
Imádom, ahogyan becézel, Édesem.
Szeretem azt a két szép szemedet,
Szeretlek, s nem mást, csak Tégedet.

Szívem mélyén ott van a remény,
De nem tudhatom, mért nem vagy enyém.
Örökké csak rólad álmodom,
Így próbálom feledni a magányom.

Az én szívem szeret Téged,
S a lelkem az, mely szenved érted.
Lecsukom szemeim, s rád gondolok,
Kettőnk jövőjére, mely lehet, fájni fog.

Fájni fog, mert szeretlek,
De mivel szeretlek, így szenvedek.
S az a szerelem mely ennyire fájó,
Az talán soha el nem múló.