Hiányzom néked, de nem mutatod,
Te ugyanúgy szeretsz, csak tagadod.
Álmomban érzem, forró pillantásod,
Mikor írok neked, csak azt várod.

Mindketten büszkék vagyunk, tudom,
De, hogy még most is szeretlek, nem tagadom.
Ígértem, hagylak továbbállni,
De a szívem örökké rád fog várni.

Szívembe hatolt az az érzés,
Mi tudom, hogy tovább nem kérdés.
Csak egyszerűen annyi, hogy szeretlek,
Te döntöttél így, s erről nem tehetek.

Szeretni vágytam, szeretve lenni,
S ez ellen nem tudok semmit se tenni.
Kerestelek Téged, egész életemben,
Szerelmed beloptad, örökre szívembe.

Én Téged soha nem feledlek,
Mert én még most is szeretlek.
De a szívem már nem téved,
Mert tudja, elvesztettelek Téged.