Eltelt rajtam az idő,
S nem történt semmi.
Milyen jó is lett volna,
Más embernek lenni.

Ha jobb lett volna,
E kegyetlen világ.
Ma nem kellene elmondani,
Oly rengeteg imát.

Mindent másképp tenni,
Másképpen szeretni.
S nem félni semmitől,
Boldogan nevetni.

Lehetnék más ember,
Tele vad érzésekkel.
Sohase féltem volna,
Hogy a magányom elnyel.

Nem sírnék sohasem,
S nem kéne, hogy fájjon.
Nem kellene várni,
Hogy könnyem vérré váljon.

Nem kellene hagynom,
Hogy más megalázzon.
Csak eszemre hallgatni,
Mindig, s minden áron.

Bármit megtennék,
De sajnos mindhiába.
Félek, egyedül maradok,
Ebbe a nagy világba.

S most egyedül vagyok,
Nem történik semmi.
Milyen jó lett volna,
Más embernek lenni.

Sajnos mind hiába,
Én már ilyen lettem.
Csak ne taszítson lentebb,
Minden egyes tettem.

Én nem tudom a választ,
S az Urat megkérem.
Szükségem van valakire,
Ki segít, s megért engem.