Vége van
Vége van! Elbúcsúzom,
Pedig nagyon szeretlek.
Eddig azt hittem, hogy
Veled boldog lehetek.
Mindig azt gondoltam,
Más vagy, mint a többi.
De rájöttem, tévedtem,
Hogy idáig csak szenvedtem.
Azt hittem, boldog leszek Veled,
De rájöttem, a szíved már mást szeret.
Mindig azt mondtad, csak engem szeretsz,
Most már hagylak, mással boldog lehetsz.
Minden szó úgy érzem hazugság volt csupán,
Hogyan bízhatnék meg benned, ezután.
Csak arra kérlek segíts felejteni,
Hogy a fájó múltból tova tudjak menni.
Oly sokszor miattad sírok,
Szomorú verseket is miattad írok.
De menj, mert másik nő vár Téged,
Nélküled biztos szomorúbb lesz az élet.
Mert mindig hittem Neked,
S mégis fáj most minden.
Úgy érzem a csalódás elől,
Menekvésem már nincsen.
Azt hittem hihetek Neked,
De ma már bízni sem merek benned.
A szívembe nem foglak visszaengedni,
Mert nem akarok megint újra csak szenvedni.
Mai napig nagyon szeretlek,
De jobb lesz, ha elfeledlek.
Gondolkozz el azon, mit tettél,
Hogy tetteddel vajon, mit vesztettél!
Tudom, hogy ez rosszul fog most esni,
De úgy érzem, hogy be kell ezt fejezni.
Nem bírom nézni, hogy mit tettél,
S már abban sem hiszek, hogy igazán szerettél.