Gyújtsunk kicsiny fáklyákat...


Félek nagyon, egy nap arra ébredek,
hiába is éltem. De minden ember
okkal jön a világra, ebben hiszek,
s tán nincs semmi veszve... Ám rengetegen

vannak mégis, kiknek segíteni kell.
Gyújtsunk kicsiny fáklyákat a sötétben
tévelygők vezetésére. Higgyük el,
ha segítünk valakinek, többé nem

feledi ezt el és már legközelebb
ő segít másokon. Ha jól fejlődünk
e téren, az égő fáklyák végtére
úgy világítanak, mint az erdőtűz...



(Ajánlom versemet W. G.-nek!)

(Budapest, 2011. július 26. Erdős Pál Attila)