Kedvesem! Mielőtt elmegyek,
Tőled érzelgős búcsút veszek.
Pedig nem megyek el sok időre,
De már is szomorú vagyok tőle.

Egyik szemem sír, a másik nevet,
Üresek lesznek az éjszakák nélküled.
Te itthon akármit is teszel,
Gondolatban ott is velem leszel.

Szeretném, ha ott lennél velem,
Akkor lehetne igazán szép az életem.
Tudom, hogy Te nem teheted,
De én gondolatban, azért Veled lehetek.

Együtt csodálhatnánk meg a tengert,
S a világ látna, két boldog embert.
Kiket egymásnak teremtett az Isten,
De sajnos, erre alkalom nincsen.

De hidd el elröpül az idő Kedvesem,
S boldogan ölelhessük egymást, szerelmesen.
Nem is búcsúzom tovább, de tudom,
Hogy Te leszel ott is minden gondolatom.