Tudd, hogy mennyire hiányzol,
Gondolatom csak nálad jár.
Hiányzol, mint fűnek a harmat,
S az én szívem, csak Terád vár.

Mikor elutaztam, nem gondoltam,
Hogy hiányod ennyire gyötör.
Még nem ismerlek személyesen,
De nélküled a magány megtör.

Éjjel, mikor álomra hajtod a fejed,
Eszedbe jutok-e Kedvesem?
Érzed a hiányom, várod-e levelem?
Gondolsz-e rám szerelmesen?

Csodás a táj, gyönyörű a tenger,
De nélküled nem az igazi.
Tudom, hogy ez részemről álom,
De csak gondolatban lehet álmodni.

Ketten eveznénk az álmok tengerén,
A csónakban ülve Te meg Én!
Kikötnénk valahol az álmunk szigetén,
Egymást soha, el nem engedvén!