Túl haladtam már,
Az életemnek delét.
Soha nem gondoltam, hogy
Láthatom életem tengerét.

Ülök a csöndes parton,
S bámulom a lemenő napot.
Soha nem gondoltam, hogy
Megérem ezt a napot.

Néha csak halkan,
Néha nagy morajjal.
Úgy mutatkozik be nékem,
Halkan, vagy hangos zajjal.

Bámulom, hogy a hullámok,
A partot nyaldossák.
S, hogy én itt lehetek,
Ez nagyon nagy boldogság.

Életemben már oly sokszor,
Elképzeltem ezt a napot.
Mikor végig sétálhatom,
A csodás tengerpartot.

Lenyűgöző a látványa,
Mely egy örök emlék.
Álmomban is látni fogom,
Akkor is, ha többet nem mennék.

S mind ez csodás érzés,
És kimondhatatlan öröm.
Gyermekeimnek csak annyit mondhatok,
Hogy nagyon szépen KÖSZÖNÖM!!