Hogyan mondjam el, hogy mit érzek?
Elmondanám, de vallani félek.
Félek bevallani mennyire szeretlek,
Mennyire várom a csodás versedet.
Mikor először olvastam, ollózott versedet,
Rögtön keresni kezdtem, különös lényedet.
Szívem és elmém többé nem nyugodott,
Micsoda érzés, mi magával ragadott!
Tudom, hogy a vers miket nekem leírsz,
Hozzád Kedvesem, egyre közelebb visz.
Gyengéden lehelem beléd a lelkemet,
Érzem, hogy a szerelem elvette eszemet.
Különös vágyaim mélyen felkavarnak,
Gondolataim irántad, érzem megzavarnak.
Megpróbálok harcolni erősen ellene,
De egyszerűen nem tudok élni nélküle.
Fekszem az ágyon, s a plafont nézem,
Behunyom a szemem, s a csókodat érzem.
Hagyom, hogy együtt sodorjon tovább az élet,
Hagyom, hogy magával ragadjon a végzet.
Tudom, hogy egyszer találkozunk a végtelenbe,
Ebben olyan erősen hiszek, mint az Istenbe.