Este, mikor feljönnek a csillagok,
Szenvedek, mert Te ott, s én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád szóló vágy,
Mert mellettem sajnos üres az ágy.

Hiába akarom, szememre nem jön álom,
Nem csókolsz forrón, hiába várom.
Üvölt a csend, s hallgat az élet,
Rám tör az érzés, szeretlek Téged.

Ma éjjel, had legyek az, aki akarok,
Nevedet suttogva, föléd hajolok.
Barátnak hiszel, de nekem ez nem elég,
Had legyek ma éjjel, szerelmes beléd.

Van akinek miattad szemébe könny ragyog,
S hidd el, ez a valaki én vagyok.
A fába betűt vésve, belepi a moha,
De a szív, mely Téged szeret, nem feled el soha.