Megszültél, s menhelybe adtál
Eldobtál magadtól, és ez fáj
Kicsordul a könnyem mert arra gondolok
Hogy egy gyermeket elhagyni nagyon rossz dolog

Sírtál, vagy boldog voltál tán?
Mikor engem így csúnyán elhagytál?
Elhagytál, mint hulló levél a fát
De hidd el, e levél sokáig ált a fán

Tíz testvérem van nékem anyám
Mond meg miért pont engem dobtál?
Egy állat sem hagyja el gyermekét
De te megtetted és ez pont elég

De azért köszönöm, hogy világra hoztál
Volt aki felnevelt, vigyázott rám
Szeretetem ettől még nem hagy el anyám
De ez a vers szívből szól hozzád