Érzem szerelembe estem,
Jelzi ezt az elbágyadt testem.
Azt, hogy így alakul, nem tudtam,
Én előre ebbe, bele se gondoltam.

Nem tudom utat merre vegyek?
Elmélkedem, vajon, most mit tegyek?
A szívem örökké csak feléd mutat,
Nem találok másik, járható utat.

Az öledbe hajtanám, boldogan fejemet,
Hogy nyugosztaljam megfáradt testemet.
Tudom nem lehet mást tennem,
Amíg boldog nem leszek, addig kell mennem.

Megyek, haladok tovább az utamon,
De néha búsulok is, ezt soha nem tagadom.
Szívem ezután is a szerelmet kergeti,
Bízva bízván, hogy egyszer utolérheti.

Ha sikerült volna, ezt előbb értenem,
Nem kellett volna, ily úthoz kezdenem.
Magamnak bajt, félelmet szereznem,
Talán jobb lett volna, el sem kezdenem.

De most már ezen az úton vég megyek,
Kerülhetnek elém völgyek és hegyek.
Eldöntöttem végre, hogy mit tegyek,
Azért megyek tovább, hogy boldog legyek.