Szívembe zártalak, mert nagyon szeretlek,
S eljöttél végre, mily régóta kerestelek.
Bárhova nézek, mindenhol Téged látlak,
S tudom, hogy eljössz, mert oly régen várlak.

Mióta ismerlek, mindig csak Rád vágyok,
S a rímekkel azóta játékosan bánok.
Rabod lettem, s azóta másra sem nézek,
S ezek nem másak, mint a puszta tények.

Minden Veled töltött perc egy élmény,
Mit másra én soha fel nem cserélném.
Megismerkedésünket gondolatban felidézem,
S várom örökké, hogy a szavad megigézzen.

Ilyet még soha nem éreztem senki iránt,
Mikor nem vagy itt, állandóan érezem a hiányt.
Hiszem talán örökké, s mindig ilyen szép lesz,
Úgy érzem nekünk ez elég a csodás szerelemhez.

Reménykedően, s boldogan nyújtom feléd kezem,
Szeretném, ha örökké itt lennél énvelem.
Sajnos azt nem tudjuk, hogy mi vár még ránk,
De csodás lenne, ha mindig ily boldogok volnánk.

Oly messze vagy, s félek el sem érlek talán,
De érzem egyelőre, hogy gyötör a magány.
Messzeséged az, s fáj a távolléted,
De ez engem még jobban szerelemre késztet.

Szívemet, szívedért odaadnám bármikor cserébe,
S együtt úsznánk boldogságba, az álmok tengerébe.
Te vagy ki éltet, s majdan eltemet,
S tudom Te vagy, míg élek örökké szeret engemet.