Hópihe had halálba átszalad.
Ablakon elmosódott pillanat.
Vízből hó lesz, hóból víz, olvadó
világ, ingó, bizonytalan való.

Fehér, szürke. A hegy félig sötét.
Elfáradtan süllyedő völgybe lép.
El-elbukik, de mégsem vallja be, -
finom ködben szemérmes élete.

Köd megmutat ezt-azt, s mindjárt befed.
Mozdulatlan sírokban ...

Petőfi még.. A szalmalángos ég szállt..
S költői álom volt csak Júliája?
..de életét egy Csillag gyorsította,
s befejezte Isten-áldotta dárda.

Ez így Egész. Költő végül mit ér el,
akármilyen nagyság, - akár Petőfi?
Kinek zsoldjában manapság a székely?
..de, akkor még, Bem tudott vele győzni.

A Divatlap? Az úri hölgy ...

Lendületlen ,
Lendületben lendül be a csónak,
Fehérlő, fehérítő fehér hóban.
Gondolatban , gondolkozò gondolat.
Merre vagy te álmokban lèvő álmomban èlő ègi tünemény?
Nem látlak álmaimban, sem
Álmodva , álmodó álmainkaban.
Elvesztem a világodban ,
Nem találom a világomat
Képtelen képek vagyunk ,
Képzeljük el mi lenne ,
Ha lenne ...

Mocskos emberek ,
Bűnös szerelmek.
Félkész várak,
Viszonzatlan vágyak.
Ilyenek az emberek ,
Mindenki érzéketlen és eszetlen.
Meztelen testek ,
Félkész tervek.
Bután , üresen,
Érvek helyett üregek.
Ötlettelen , ostoba ,
Hülye vagy és otromba.
Leépítve felépít , ez a tévhit tükre.
Ostoba ember vár de ülve.
Ülve várja a ...

Divatos szó volt az ötvenes évek
világában, és korholást jelentett,
magának élő, kicsit sunyi embert,
s esendőt, ki rossz eszmébe szerethet.
Sok fogalmat gyakran túlzásba vittek,
s lenéző jel is rákerült a vétlen
emberkékre, de a jelen sem tiszta:
van, mi igaz volt, - és van, ami mégsem.
Sok víz lefolyt a Dunán, de azóta
a kispolgár, mi volt, ...

Az időkön által lelkileg utaztam.
Tengerpartra értem. Ragyogó tavasz van,
A mosolygó égbolt fényes azúr-tiszta,
Derűjét a tenger mosolyogja vissza.
Kiszökellő szirtet csókdosva, locsognak
Ringó fodrocskái pihenő haboknak.
Nyájas zöld ligetben remek márványszobrok,
Oszlopsoron nyugvó háromszögű ormok.
Itt s amott a lomb közt illatfüstök ...