Összedőlt ez a húsvét, miként annyi
elődje. Tárul völgyi ablak talmi
csillogással, de komor kapuszárnyak
alól az árnyék üzen gond-világnak.

Lehet: sokaknak egyszerűbb a lelke, -
felakasztják legendás hit-keresztre,
mint a ruhát fogasra, s mit sem várnak,
ha kétkedést villant fel a vasárnap.

Azt gondolod: jó az együgyű lélek,
mely nem ...

Volt Hajnalsor piros szívvággyal játszott,
s közelebb vitt tisztább táj Csillagához?
Közelebb vitt, - sokan azok is tudják,
kiknek száján nékik hasznos hazugság.

A gondolkodó, persze, mindig tudja:
a Jónak is Rosszal kevert az útja.
Vakhit-szolga is más, és más az Eszme, -
bár az utóbbit feszítik keresztre.

Vakhit-szolga jót akarón is ...

A régi írást gyakran öntelt vakok
böngészgetik, de kérdés az: mit hagyott
itt annyi év? Hány téválom-keresztet?
Latrok kereszt nélkül a mennybe mentek
és mennek, ki tudná megszámolni hány!
S hány délibábos, csak ígért Kánaán
oszlott már szét párás, megcsalt szemekben?
A Tolvaj szól, gyakran igaznál szebben,
a tényekre még csak szeme se ...

Sokan vágynak szépség-hit ékszerekre,
melyeken Remény címere ragyog.
Ám jeleket küld lenézőn az égbolt:
az istenek sem halhatatlanok.

Feltámadás? A Húsvét csendje mélyén
érzem: mindig csalódik, aki vár -
Jóra. Istene börtön-sziklasírban
halott rabszolga, - bármily Nagy Király!

Feltámadás? Könnycseppek hullnak ...

A Bárányt álmodod, elképzelt Múltad,
Húsvét? S nem látod saját véredet,
amely a Bárányéval együtt csordul,
s azt sejteti: Legendád vétkezett?

Mit érnek, mondd, hamis Feltámadások?
Ha álmodsz, - miért nem az Igazit?
A bölcs csak néz a megtévedt tömegre,
melyet vágy, szokás, kapzsiság vakít.

Talán nem látod: Júdás a király ...

Egy fiatal megy a távolban, ahogy
valamikor, tavasszal, én is mentem
a réten át, a fák felé, ahol
barna, s fekete várt türelmes csendben.

Zöld színét még csak álmodja az erdő
a rügyekben. Feszül levéllét vágya,
s kék és fehér az ég kutak vizéből
lenéz a táj kíváncsi bánatára.

Mi is marad kékfehér tavaszokból,
szirom könnycsepp, ...