Szállt a Folyó. Elvitt keresztes lángot,
s újat hozott. Egy új látszatvilágot.
S szomorú volt felismerő szemekben:
ami ismerős, az is ismeretlen.

Újra-újra az bántott, ami bánthat:
vért és könnyet miért kér annyi látszat?
Szállt a Folyó, s partján úgy voltam ébren:
hitetlenül valót álmodott létem.

Fényt dobott rám keresztek lengő ...

vaddisznó-erdők fehéragyarú
hold-villanások füstölgő világ
és húsz öles fák sötétkék toronynak
ablaka előtt kristályarcú fényben
a fülledt-rovar-szárnyú hercegasszony
mosolya száll a harminc öles fákra
az áldás vagy az átok teljesült-e?
észrevétlen elsüllyedtek a gombák
s jól elzárták csöpp, kényes üvegekbe
az elpárolgó ...

időkémények füstje elszivárgott
s a drótvonalak átsiettek a tájon
kis félénk boltok árulták az almát
a gépek légcsövéből a fehér gőz kiáradt
megvakult gyíkok hemperegtek
az öntöttvasak sötét borúján
zörgő kapuk kinyíltak újra
zihált a kövér teherautó
egy fék valahol felnyüszített
ostoba táncdalszövegekre
gondoltak formás ...

a víz felett
nádlebegés
úszó körök evezőszárnyú madarak és mélyárnyékú fák
a víz felett
csöppnyi bogarak szép tükörhalála
és újra
evezőszárnyú madarak
és árnyék-óriások
a víz felett
mézeskalácsmosolyok
felcsapódnak a tündérhalak
evezőszárnyú madarak élvezik a levegő szerelmét
szitakötő-szemek
a víz felett ...

Mi igazán fáj: a széttört varázslat,
amely egész volt, s többé nem lehet.
Darabkáit a szél sötétbe fújja,
s visszakoldulja az emlékezet.

Koldulom én is, de velük mit érek?
Megperdülnek gerle-búgócsigák
zöld tornyokon és hangjuk hull a kékre:
mit ér-mit ér-mondd, mit ér a világ?!

Tényleg: mit ér? Tudjuk, de nem akarjuk ...

A látszatoknál színlelik: nem látják,
hogy látszatok. Elfogadják: való, -
pedig tudják, hogy felgyűlt a hazugság,
s ez százezer jelből jól látható.

Más rendszer osztott nekik diplomákat, -
s ezekre mint kerültek szégyenek?
Hálátlansággal együtt becstelenség.
Kinek Országa jött el? Kérdezed?

Én kérdezem, bár tudom: válasz nem ...