Mostanság megannyi bírálat
ér, valószínűleg azért, mert
újfent tengernyi a munkám. Van
amikor zavar, néha sértve

érzem magam, kívánom, bárcsak
lazíthatnék egy kicsit. Jobb így
mégis, hisz kit nem kritizálnak,
meglehet, keveset dolgozik...

Zörög a lét,mindenütt haraszt.
Múltunk gyökerein tengődve,
remegő lélekkel vergődve
várjuk a megújuló tavaszt.

Állunk egy helyben bambán nézve.
Inogó térdünk rogyadozva
próbál sorsunknak meghajolva
élni,pedig öntözni kéne.

Szomjazó jelen,száraz jövő.
Ez kell nekünk mondd,de mi végre?
Vérünk már,mint hó fehérsége
föld ...

Újév, Újév.
Sötét fa ága.
Rajta az ördög
lábát lóbálja.

Újév, Újév.
Fénylik fa ága.
Szép szárnyú angyal
szállt le reája.

Újév, Újév.
Ez milyen ének?
Ördöghang dörrent
angyalzenének.

Újév, Újév.
Fa üres ága.
Kit vett az ördög
hegyes szarvára?

Újév, Újév.
Fa üres ága.
Kit kísért ...

Szétfolyt pacafolton jár már a létem,
szakadt levegőt préselve belém!
Vad,izmos lelkek szívják a vérem:
Mit akarsz?Szorítsd még! - kiáltják felém.

Van - e még holnap,vagy térdre hullt a mának,
s mint apadt anya szoptatja fiát?
Nem lesz abból semmi,csak mély,száraz kút!
-Istenem segíts!- millió száj kiált!

Könnyekből fakad most létünk rózsája,
Vörösen izzik országunk porában.
Vérszínű szirmain éhség ver tanyát,
Hallgasd meg Istenem esdeklő szavát!

Taníts meg Uram mindenkit szeretni,
Bűnt és a rosszat örökre feledni!
Ültess a szívekbe tövistelen rózsát,
Ne szúrja,tiporja e hazának \"porját\"!

Kemény a talp,mi rajta jár ...

Vasrúdon van egy kék szegélyű tábla.
Egy virágos térnek a sarkában.
Rajta egy autóbusznak rajza.
S írva, mely járatnak megállója.

Mellette utasok jönnek, várnak.
Padokon ülnek, olvasgatnak.
Hozzá senki nem szól, csak áll némán
buszoknak megállást mutatván.

Amely busz tovább halad, az rá sem néz.
Csak betontalpán áll némán, nincsen ...