LÁTOMÁS A JÖVŐBE


A város falai leomlottak,
A hegytetőn a romos vár csendes,
A védők szabadok, de halottak,
E történelmi hely múltja véres.

Szülővárosom halott szegletén,
Tört üvegek némasága között,
Tébolyító gondokkal állok én:
Lázadó, feketébe öltözött.

Valaha a parkban kies tó volt,
Körötte emberek ...

Egy tébolyult szellem kóborol a világ
Tengelyének örökké forgó vonalán.
Ő hozta el e kort, nagy világunk sorsát.
Ő vezette ide, az idő fonalát.
Ő irányítja a médiát, a bombát,
A pénz társadalmát, és a politikát.
Ő vezeti az iskolát, az óvodát,
És a csecsszopó gyermek zsenge tudatát.
Kóbor lélek, ki örömmel issza ...

Kövér a nép, mit adtatok neki?
Cipel magán új, súlyos terheket.
A zsír, a háj a szívet terheli,
míg térde dől, tartását törve meg!

Hé emberek, ébredjetek ti fel!
Damoklész-kard függ fejetek felett.
Egy évtized, s a kórság földre gyűr,
már gyűlnek bús, vészt jósló fellegek.

Az ifjúság csak vonszolja magát,
hisz ...

Levelek rügyeznek
szívek megdobognak
zárt ajtón emlékek
százai kopognak.

Ébred az erdő,
a mező, a tájak
hűs csókra nyílnak
szerető szájak.

Pezseg az élet
indul a mozgás
úrrá lesz mindenkin
őrület, zsongás.

Forrong a mellkasa
fiatal ifjaknak.
El kéne menni.
Máshová...

Jártam Párizsban sokat remélve,
láttam karácsonyesti fényeket,
de egy koldus mindig azt zenélte,
nem láttad idegen még a lényeget.
Ahol a Bastille éjsötét verme,
tán még mindig Francois Villonra várt,
s a Versaillesi kastély fényűzö terme,
mind-máig dicséri Lajost, a Napkirályt.

Aztán egy hajnalban a Szajnapartra érve
hol a ...

Édes az alma édes a világ
Beleharapunk: édes az alma,
Benne vagyunk: édes a világ
De egy első savanyú falás,
S a világ nem más, mit csalás, ámítás

Édesnek valljuk az almát, jónak
Melynek oly mosolygó piros héja
De a természeté az igazság,
S Istené a teremtés,
Evégett az almán is átfut
Egy-egy sárga foszlány, ...