Öreg vagyok. Kint tűnődik a hó,
ébrenlétet fehérrel altató,
de ébreszt kor, kór, és e kor, - keret,
álmosítón múltat, emlékeket.

Ám győz a MOST! Fentről szól „Szent Család”,
hazugság moslék, öntik médiák,
felbérelt szolgák, s kényszer-tánc rabok…
S itt is, ott is röhögő tolvajok!

A Ház? „Kisház”. Tán Vörösmarty sem ...

A nyáj akkor nyáj, mikor ember voltuk,
kik benne vannak, feladják, önmaguk:
csak maguknak legelnek, s alkonyatkor
karámba terelheti pásztoruk.
Ó, Szent Pásztor! Övé a húsuk, gyapjuk,
bőrük, és nekik pásztoros világ
felfényesíti az aljas sötétet:
a múlt örökét, középkor-éjszakát.

A nyáj akkor nyáj, mikor ember voltuk,
kik benne vannak, ...

Nagy Költő volt? Igen, - de népe lomha,
és annak ma is inkább kell Szabolcska
primitívsége, ökörszemű hűség, -
mi sohasem nagyszerű egyszerűség,

s a Hortobágy, csikós kurjongatások,
csaló látszatok, hogy fedjék az álmot,
mit Ő látott meg Szajna-parti fényben,
s ragyogtatott egy percre, de egészen

sötét már, igen, sötét ez az ...

Lélek létezik, de mozgása annak,
mi bennünk van: érthetetlen Anyagnak?
Mozgás? Bonyolult és egyszerű egyben:
az érthetővel kacér érthetetlen,
melyben rohanó részecskék, kis törtek,
összefognak, majd meg egymásra törnek,
építenek, rombolnak jót és rosszat,
s olykor fényt visznek vaksi csillagoknak, -
hol szétválással alkotnak Egészet,
hol ...

Szerzetes Úrban ott a hit
arról, hogy e táj Éden itt?
Hát erről írt, hát erről ír,
de megsúgom: hazug e hír.

Tudatlan? Ezt nem mondanám,
mit írt – olvastam, s nem talány
miért ÍGY írt e szerzetes,
s mily érdeke, Édent ha fest.

Ki így szerez, ki úgy szerez…
Fenti tolvajt Kereszt fedez,
s tán csak én mondom már: - Nahát!
Erre ...

Hová mehetnék, oda nem megyek.
Hová mennék, oda nem mehetek.
Hamis mércékkel tele itt a lét.
Két part között leszakadt hídbeszéd.

A közeliben nincs hitem, de van
Benned, Idő, türelmes, parttalan.
Mozgásod gyakran mindent összemos,
de Benned Szépség, rejtett, Csillagos.

E tájon szinte megállt a Végtelen,
de túllátok e megállt ...