Az, hogy miért csökken olykor egy népnek
erkölcsi szintje, korántsem titok:
minden nemzetben jó a rosszal együtt,
sok mostani, s volt szív együtt dobog.

Egy kor hatalmas idő-mellkasában
többféle szív, s koponyájában agy
szintén többféle, s minden pillanatban
együtt van jelen és múlt pillanat.

Egy nép erkölcsét együtt teszi azzá
amivé ...

Néha helyén van légbe lendült pátosz,
de undorít érdek-szónoklatok
hízelgése nemzetnek és hazának
(mögöttük gyakran ott van, aki lop).
Hazám? Hasonló sok-sok más hazához,
s megannyi ország nála gazdagabb, -
s arról: melyik, mint szerzett gazdagságot,
ne szóljanak csupán igaz szavak!
Űzött űzőként jelent meg Keletről
e tájon népe, a lovas ...

A csendről sokszor írtam,
csendem költői csend, -
nem csak zajok hiánya,
de Csend, amely teremt.

Teremt kis kék harangból
szebbet, - virág, ha kék,
csenddel kéksége együtt
nem csak szép, - meseszép!

Ily csend teremt a fákon
kis mókás ördögöt,
s mosolyt az angyalarcon
fények, s árnyak között.

Teremt! Tavakon égő
ezüstje ...

Minden szokás szép, ha emberi Lelket
segít, s a múltból csillagos szerelmek
fénypontjait szívhez közelebb hozza,
s nem díszt terít csak hamis látszatokra,
hogy feledtesse való bú-világát, -
az érdek-önzést szemek meg ne lássák!

A Legenda? Igaz is lehet, Mélyben,
egy változatban, s talán, észrevétlen,
egy-egy nyom maradt arra: volt a ...

Nem tudni ezt-azt bonyolult világban
sokszor nem szégyen, - de kérdés, hogy mi az,
amit nem tudsz? S miért nem? Nem tudásért
felelős vagy, - és felmented önmagad?

Az emberiség ma is keveset tud
létről, nem létről, - és titkait a test
gyakran rejti. Anyagmozgás a lélek,
s az Anyagnál is sokkal rejtelmesebb..

Ám, ha nem tudást csak játszik ...

Az életem egy utca,
mely a semmibe vész, -
de előtte, időnként,
szemembe visszanéz.

Az életem egy utca.
Kenyérbéllel dió
a számban, ízes álom..
Fák hangja hallható.

Az életem egy utca.
Jóval rossz is szalad,
de könyvek, könyvek, könyvek:
tudó dal-pillanat!

Az életem egy utca.
Károg bűnös halott, -
de szív kaput ...