Erdő? Csodatáj. Benne annyi minden
együtt! Árnyak élnek félelmeinkben,
majd nap süt át tölgyes, bükkös sötéten,
s békét köt fény, s madárdal, - meseszépen.

Az erdőben olykor kis sárga gomba
ugrik eléd, vagy szegődik nyomodba,
vagy piros kalapon foltnyáj fehérlik,
s levélközökön át elvágysz a kékig.

Az erdő? Oly összetett, mint a ...

Neked írom, a "Szépség Koldusának".
Volt országodban koldus lett a Szépség.
Olykor eltévedt álmod volt az Isten, -
de a lelkedben vágy feszült, merész ég.

Minek írom? Hazád nem volt. Neked sem.
Képzelt tájaid hitted el Hazádnak.
Reménykedik a jót akaró Költő, -
míg a sínekre nem löki a bánat..

Meghaltál. Hányszor? Még ma is ...

Hatalmasok…
Felelősséget mikor vállaltok?

Elit…
Mikor lesz, hogy tesztek… a mindenit?

Vezetőink…
Mikor lesztek már képviselőink?

Néptribun…
Lehet, már a vég szele fúj, tribun?!

Budapest, 2005. április 26. – Kustra Ferenc

Rét-idő volt. Lent szöcske, sáska ugrált.
Fent Hófehérke fénylett, hallgatott.
Virág napernyők ringó ligetének
katángsor küldött kék pillanatot.

A fecskék ívén ezüst pontok gyúltak,
felszikráztak. Mint hullt múlt és jelen!
Minden jelen múltból és önmagából,
s tűzzé lehet nagy varázsszőnyegen.

A rét időben égő múlt ...

Reklámbohóc vigyorog,
mert vigyorogtatják.
Aki most a népre köp, -
köpheti a markát!

Nép? Már nincs is. Helyette
csak tömeg van, árva.
Röhög rajta kéjurak
dísz-köztársasága.

Szól a huszonegyedik,
mármint ez a század:
- Híres Költő, honvédtiszt,
nálunk fogd be szádat!

Nemzetiszín színpadon
mi is ma a módi?
Aki ...

Jelképek között megyünk (s megy alattunk
az út). Olykor bevárjuk önmagunk.
Mi jelképek rejtett mélyéig látunk,
ha bezárt is ég-labirintusunk.

Európa megtelt - írtad (ez könyved címe,
az egyiké, éppen trilógiád
Nyugatot néző, tűnődő darabja,
de abban is menekülő világ).

Európa megtelt? Még nem, szerintem, -
de annyi biztos, hogy ...