Szívem szerelemmel, s boldogsággal telt meg,
Csak még nem értem, mik ezek az álomképek.
Nem tudom eldönteni melyik is az erősebb,
A könny úgy csorog az arcomon, mint az esőcsepp.

Lopott órák, lopott percek, hogy lehetnénk egyek?
Nem tudjuk mit tegyünk, így vagyunk tehetetlenek.
Úgy vágyom Rád, ahogyan még soha senki,
Versem sorai is állandóan a szerelmet zengi.

Közénk nem állhat senki, hiszek Neked,
Szeretném az életemet, leélni csak Veled.
Tudom, s érzem, hogy sajnos ezt nem lehet,
Hogy hátralévő életem leélhessem Veled.

Nem kell a szó, az érzések magukért beszélnek,
De sajnos ki vagyunk téve, mindketten veszélynek.
Mivel mindkettőnknek van már párja,
Tudjuk, hogy az mindkettőnket, hazavárja.

Bízzuk egymásra magunkat és vágyainkat,
Soha nem szabad, hogy feladjuk az álmainkat.
Mi lesz velünk? Azt még nem tudhatjuk,
De az egy csodás érzés lesz, ha egymást csókolhatjuk.

Talán nem csak csalóka álom a jövő,
S boldog lehetünk még életünkben, mi hátralevő.
Szerelmed irántam, mi benned kigyúlt,
Az én szerelmes szívemmel párosult.