Ne aggódj Kedvesem,
Hogy nem tudtunk beszélni.
Így majd legközelebb,
Sokkal többet tudsz mesélni.
Van az úgy, hogy
Valami nem jön össze,
Sajnos ez is az életünk
Egyik fontos része.
Én bár örökké
A hangodat hallgatnám,
Behunynám szemeim,
Arcodat magam előtt láthatnám.
Nem tudom miért,
Vagy ily hatással rám?
Álmomban a hangod hallván,
Reggelre tele sírom a párnám.
Mért vagy olyan messze,
Hogy nem érhetlek el?
Mért nem érezhetem
Hogy két karod átölel?
Szeretlek Kedvesem,
Szeretlek, de nagyon.
Csak oly messze vagy,
Ez az én bánatom.
Miért így kell élnünk,
Hogy szenvedünk mindketten?
Érzem, túl késő,
Hogy szerelemre leltem.
Magunkat becsaphatjuk,
De szívünket nem lehet.
Boldog szeretnék lenni,
De örökké, csak Veled.
Mért ily kegyetlen az élet,
Hogy most találkoztunk?
Mikor fájó szívvel bár,
De el kell majd búcsúznunk.
Amíg élek, remélek,
Hogy Veled boldog leszek.
Bízzunk benne, hogy
Vannak még véletlenek.