Nem tudom, hogy történhetett,
A szerelem hatalmába kerített.
Talán bűn a szerelem?
Nem tehetek róla, szeretem!

Talán bűn, hogy Ő kell nekem?
Pedig még nem rég óta ismerem.
Hatvan is elmúlt már,
De életem nélküle, érzem, sivár.

Ez egy titkolt szerelem,
De még álmomban is Őt keresem.
A csókokat is úgy lopjuk,
De legalább egymás kezét fogjuk.

Örökké szeretném fogni a kezedet,
S magam előtt látni, gyönyörű szemedet.
Bárcsak ez az érzés sose múlna el,
Szívünkben örvénylő szerelemmel.

Kettőnk közt vergődik a lelkünk,
Mert egymásba szerelmesek lettünk.
Veled lenne még életem,
Csak örökké Veled! Édesem!