Gondolatban, hozzád szállok,
Megölellek,megcsókollak,
Tengerkék szemedbe belenézek,
Amiben ott meglátom a lelked.
Lelked láttán boldogság viharzik át testemen.
Zöld szemem mélyében tenger kék szemed,
Vad vihart kavar fel bennem.




Vad viharból tornádó támad fel,
Amit ketten Mi alkotunk meg.
Testünk lelkünk eggyé válik,
Mint egy tornádó, mi magasból a földig ér le.
Lassan elcsendesednek vágyaink,
Mint ahogy a tornádó lassan felszívódik!
Még egyszer bele nézek tenger kék szemedbe,
Ami megcsillan az én zöld szememben.
Aztán testünk elválik egymástól,
De a lelkünk ott marad egymásnak!