Elfogott az érzés, raboddá lettem,
Nem tehetek róla, beléd szerettem.
Vágyom hallani szívednek a hangját,
S érezni szeretném, tested minden tagját.

Várom, hogy a szíved hozzám szól,
S bármikor felébreszthetsz az álmomból.
Nincs más célom, mint Téged szeretni,
Veled búmat, bánatomat rögtön feledni.

A végtelen időt soha nem számolom,
A szívemet a szívedhez hozzá láncolom.
Hiányzol és tudd, elepedek érted,
Érzem, hogy neked is ugyanúgy forr véred.

Merre vagy vajon, s mit csinálsz?
Ahogyan én téged, Te is úgy kívánsz?
Állok egymagamban, s arra gondolok,
Te szólítasz engem, s rögtön hozzád rohanok.

Rabod lettem, s vágyam Tőled hangos,
Szívemben a vágy, mely örökké mardos.
Ha engem e Te szíved boldoggá tesz,
Az én szívem a Te boldogságod kertje lesz.

Oly boldog vagyok, ha pillanatra láthatlak,
Érzem utunkba, többé nem állhatnak.
Mert a mi szívünk már egymásért dobog,
S ezután a világ körülöttünk forog.