Éjszakai futás


A tó olyan volt, mint jókora jégtábla
fölöttem feszült a csillagos égbolt,
az ösvényt kerestem az éjszakában,
egy ijesztő embert láttam, csak árnyék volt.
A kutyák úgy ugattak, mint a hóhérok,
pedig el kellett mennem a gát mellett,
egyikük már rohant, és még elér ott,
túléltem, tovább nagyon szaladni kellett.
Az úton sár, sok terjedelmes pocsolya,
egy véget nem érő akadályfutás,
ezeket megúsztam, csak lépjek tova,
egyre siet a lábam e kis falun át.
Rá a nagyútra, ez ki van világítva,
fussak, már hideg van, kevés a kabát,
külön akkor, ha majd megyek a hídra,
míg egyszer lekanyarogok a nagy gátnál.
Most már annyira haza szeretnék érni,
lezuhanyozni, végre ágyba bújni,
az órámra nézek, az időt mérni,
elfáradtam, de olykor jó kicsit futni.