Csorog az esőlé
eresz öble teli.
Tűzpiros esernyőm
a vihart szereti.

Mint a vér ha pezsdül,
élénk lesz a színe.
Nem árthat a vad szél,
helyén van nagy szíve!

Nézd hogy lobog, dobog,
mint egy piros, nagy szív!
S ég kárpitján támad
csodás szivárvány ív...

Tűzpiros esernyőm
felkiált a szélben.
\'Megtisztít a zápor
lemosva a szégyen!\'

Hófehér ruhában
a zöld füvön megyek.
Keresztül a rónán,
ernyőm fejem felett.

Lemosva a szégyen,
kishitűség pora.
Esernyőm mosolyog
szivárvány-kapura.

Kicsalja a napot
fenn a magyar égen.
Tűzpiros esernyőm
feszül ezüst fényben.

Debrecen, 2011. július 30.