Kövér a nép, mit adtatok neki?
Cipel magán új, súlyos terheket.
A zsír, a háj a szívet terheli,
míg térde dől, tartását törve meg!

Hé emberek, ébredjetek ti fel!
Damoklész-kard függ fejetek felett.
Egy évtized, s a kórság földre gyűr,
már gyűlnek bús, vészt jósló fellegek.

Az ifjúság csak vonszolja magát,
hisz csontvázán már erős fék a súly.
A szalag nyúl, bebukik boka, térd,
tolókocsi lesz ebből majd sok új.

Vigyázzatok, a lábatok a tét,
a szív, vese, hasnyálmirigy s a máj.
A túlsúly lesz a halál angyala,
küzdjön nagyon, ki ennek ellenáll!

Új édenkert fáin ősgonoszság,
rád tukmálja korunk gyümölcseit.
Ám jól vigyázz, az Úr hangja az más,
türelmes ő, szelíd és óva int.

Te bús magyar, szökkenj most talpra hát,
a háj, a zsír nagy ellenséged, tudd.
Koplalj és fuss, száz árkon-bokron át,
s nagyon vigyázz, az életedért futsz!

Kövér a nép, új dráma kezdete,
a termés nagy, halál fen víg kaszát.
Ne hagyd magad, hát fogyj le most hamar,
mozogj sokat, hogy élhess, s élj tovább!

Debrecen, 2011. május 31.