Áll az autó bakokra téve
szomorúan a kert végében.
A gazdája azt szerelgette,
szerelgette, szerelgette.

Végül aztán elfeledte
és most ott áll a kert végében.
menne Ő mezőn és réten,
hegyekben és sík vidéken,

völgyekben, folyóknak partjain,
erdőknek, mezőknek útjain.
De most léte csak nagyon nagy kín.
Elromlott! Bakokon áll most itt kint.

A gazdája szerelte, szerelgette.
Aztán úgy hagyta, két fabakra téve
és szép csendesen elfelejtette.
Az időnek lett Ő bús \'szenvedője\'!

Halász István
Rózsavölgy, 2011. augusztus 11.