Napszítta tarló áll, búzatábla helyén,
Makacs gyom kapaszkodik csonka szárakon,
Vadmadarak bóklásznak csendben mezején,
Egy elmaradt búzaszem sem akad nyomukon.

Hörcsög settenkedik barázda szegélyén,
Egér oson ügyesen, száraz gyökerén,
Gyűlik a szem, titkon a föld mélyén,
Kell az élet melege, hideg tél ölén.

Érik a sok gyümölcs is, ünnepre készülvén,
Új búzából sül az illatos kenyér,
Szent István királyunk ránk hagyott örökén,
Éltet még bennünket tiszta, szép remény.