Lila színű alkonyat
csuklyát húz vén fejére.
Csillagokat gyújtogat
éj fekete egére.

Felnézek a Tejútra,
ott jár Csaba királyfi.
Hol lópatkó szikrát vet,
onnét fog ő leszállni.

Népe vissza várja őt,
raknak éji tüzeket,
\'Soha el nem feledünk\',
száll hozzá az üzenet.

Ha majd végső bajba jut -,
ős Hunnián segít ő.
Összegyűjti seregét,
s Hadak útján tör elő.

Száll az idő, elrepül
ami fent van, az lesz lent.
Az elnyomó menekül,
s helyre áll az ősi rend.

Mert vele van az erő,
Hadúr kardját bírja már.
Ki a mennyből tör elő
számára nincsen halál!

Debrecen 2011. 08. 11.