November most érkezett meg,
Szél ostort lóbálva,
Hervadt virág, száraz levél
Sodródik a nyomába.


Elhullatta szép díszeit
minden növény mára,
Letarolva erdő, mező,
Csupasz karja árva.


Szomorú szürke lett minden,
Bús felhők, ha járnak,
Hódara hull köpenyükből,
Még maguk is fáznak.


Vackaikra elvonulnak
Melegedni a vadak,
Fészkeikbe meglapulnak
A didergő madarak.


Csak az ember vidám most is,
Tüzes bortól dala kél,
Ólmos, nehéz ködök alatt,
Édes-bús dalt hord a szél.