Mikor tudom, hogy nem jössz,
Mégis nagyon várlak.
Néha úgy érzem, minden hiába,
De mégis bízom, hogy megtalállak.

Mikor érted remeg a szívem,
S tudom, hogy mennyire szeretsz.
Megértem, hogy nem tudsz jönni,
Jönnél tudom, de mást nem tehetsz.

Mikor eljön az a pillanat,
S én odaadhatom önmagam.
Tudom repülnél hozzám Kedvesem,
De a helyzeted, sokszor bizonytalan.

Mikor mosolyod és szemeid nézném,
S vágyom rá, hogy hangodat halljam.
Nincs bennem annyi bátorság,
Hogy ezt mind magamnak bevalljam.

Mikor várom, hogy két kezed felém nyújtod,
Nem bírom türtőztetni magam.
Úgy érzem Rád nagy szükségem lenne,
Hogy soha ne legyek boldogtalan.

Mikor ott alhatnál, s ébredhetnél mellettem,
De sajnos nem teheted meg.
Te tudod legjobban, hogy szeretlek,
S mikor végre rád találok beleremegek.

Mikor elhiszem, hogy te is elepedsz értem,
S nem bírod már tovább nélkülem.
Akkor majd önmagaddal harcolsz,
Mert rájössz, hogy ez részedről is szerelem.