Most is rád gondolok és a verset írom,
Hogy mennyire szeretlek bebizonyítom.
Rímekbe szedem összes gondolatom,
S éjjelente csak rólad álmodozom!
Eddig jutottam a versírásba,
De ez most nem volt számításba.
Mikor észrevettem, hogy itt vagy,
Összes tudományom idefagy.
Azért, ha már elkezdtem így rímelni,
Most szeretnélek Téged megölelni.
Tudom, hogy ez szinte képtelenség,
De tönkre tesz engem a tehetetlenség.
Mikor rád gondolok a versírás megihlet,
Mert ez veszi le szívemről a lezárt bilincset.
Bilincset, mely a szívem körülzárja,
S innentől kezdve a szerelem átjárja.
Oly jó érzés bilincs nélkül lenni,
S a boldogságtól madárként felröppenni.