Egy szép napon


Barátom Sándor csinos neje
az egyik júliusi napon
kitekint lakásuk ablakán.
- Nézz ki te is kedves Sándorom,

láthatod a csodát, milyen szépen
süt a nap! - búgja a férjének.
Sándort meglepi kedvesének
meghittsége, megérzi, vétek

lenne nem élni a felkínált
lehetőséggel. Meggyőződés
nélkül pislantgat a számára
szokványos látványra. - Fölöttébb

csodás természeti kép tárul
elém. És? - Hallod milyen szépen
csiripelnek a madarak? \'Úgy
néz rám a nejem, mintha éppen

tőlem várna valami csodát!\' -
gondolja Sándor. - És? - Szívem,
nem te mondod folyton, hogy egy szép
napon örökre eltűnsz innen?


(Budapest, 2011. augusztus 14. Erdős Pál Attila)