Sokszor gondolok Rád,
Mosollyal az arcomon.
Mikor jössz el hozzám,
Folyton arról álmodom.

Arcomat könnyeim mossák,
Így homályosan látlak.
Még az örök homályban is,
Csak is Téged vágylak.

Ajkad érintését érzem,
Mintha mindig éreztem volna.
Ölelésedre úgy vágyom,
Hogy a két karod átkarolna.

Tudod mit érzek olykor?
Hogy néha oly nehéz várni.
Várni Rád reménytelenül,
Ez jobban fáj, mint bármi.

Oly egyedül érzem magam,
A bánatban megfulladok.
Titkos vágyak mikor bennem élnek,
Attól soha nem szabadulok.

Vágyok, hogy egyszer majd
Kitárul előttünk a világ.
S oly szépen bimbózik szerelmünk,
Mint tavasszal a legszebb virág.