Megérkezett december, itt van már a télidő,
Zúzmarával takarózik erdő és mező.
Szél diderget mindent immár, fűt, fát, bokrokat,
Hová lett a virágillat, nyári alkonyat?

Ám a télnek, zord időnek is van szépsége,
Fehér paplant terít reád szépen reggelre.
Hópihéje játékosan ajkad megleli,
Álmaidat, reményeid felélesztgeti.

Ő hozza el nekünk csendben legszebb ünnepünk,
Isten által szentelt érzést, hogy szerethetünk.
Örömünnepünk Karácsony, gyermek születik,
Szép jövőbe vetett hitünk beteljesedik.


2oo7. November, 3o.