A koldus sorsa szerencsétlen,
Sosincs része szerencsében.
Télen hideg, nyáron meleg,
Ettől lesz ő sokszor beteg.

A csillagos ég a takarója,
Ez életének velejárója.
Nincs hajléka, hova fejét lehajtsa,
Csak a szerencse, mi őt életben tartsa.

Csak egy darab kenyér, mi nem sok,
Ha kap már akkor is boldog.
Az éhségét kissé tudja enyhíteni,
De sajnos még sem tud magán segíteni.

Mikor az idő rosszra fordul,
Néha a könnye is kicsordul.
Nincs hol álomra hajtsa fejét,
S nem tudja melegíteni a kezét.

Szomorú sors vár szegény koldusra,
S megint csak vár a júniusra.
A csillagos paplant magára húzza,
S az életét aztán az Istenre bízza.

Sorsa meg van örökre pecsételve,
Ő erre az életre lett rendelve.
Boldogságát talán már soha nem leli,
S örül, ha az évszakokat átvészeli.