Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben,
Mert a szerelem mindig más és más.
Az új szerelem, mivel teljesen ismeretlen,
Csupa ábránd, gyönyör és álmodozás.

A szerelem vagy a pokol fenekére taszít,
Vagy egyenesen a mennyországba röpít.
De, hogy valahova biztosan eljuttat az biztos,
S minden bánatodtól örökre megszabadít.

A szerelem az, amit vissza nem utasíthatsz,
Mert ez a létünk egyik alapfeltétele.
Ha nem fogadjuk el, talán örökké bánni fogjuk,
Annak jele, gyávák vagyunk, nem törődünk vele.

Mindenütt a szerelmet vállaljuk és keressük,
Különben szomorúak és csalódottak leszünk.
Mert, ha a szerelmet keresed, ő is keres téged,
Épp ezért az időnket, soha el ne vesztegessük.

A szerelem olyan, mint a kábítószer,
Először mámoros leszel, majd transzba esel.
Utána lassan rászoksz, s függővé válsz,
S te ez ellen nem akarsz és nem is teszel.

Tobai Rózsa 2011.08.18.