Úgy hagytál itt minket,
Hogy el sem köszöntél.
Tudom neked megnyugvás,
Mert a betegséggel sokat küszködtél.

Hiányod szívembe mély űrt hagyott,
Mert még most is szükség lenne Rád.
Egy apára, nagyapára, barátra,
S élhetnénk boldogan, mint egy nagy család.

Nagyon nehezen viselem életem nélküled,
Gondolatom oly sokszor feléd irányul.
Édesapám még mindig szeretlek,
S, ha Rád gondolok a szívem ellágyul.

Tudom, ha még közöttünk lehetnél,
Sok minden változna körülöttünk.
Az unokáim is körül rajongnának,
Hogy a dédapa itt van közöttünk.

Egy januári estén, csikorgó hidegben,
Szíved megszűnt dobogni, s Te elmentél.
Most az élet nélküled megy tovább,
De emléked szívünkben örökké él.