Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
bánattal telten levelet nekem ne írj, befejezetlen.
Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
az ének én vagyok számodra, én rólad énekeltem.

Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
bár néha kósza ígéretet hintek szívedbe csenden,
melyet akaratlan bár mégis, meg kellett szegnem,
és bánatomat fanyar, komor mosoly mögé rejtem.

Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
melletted állva büszkeségtől dagadó keblem,
szerelemtől felbátorodván büszkén mentem,
melletted a legboldogabb férfi voltam Pesten.

Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
bár néha érzelmeim elhalnak néhány tettben,
mégis gyermek lelkemmel csodálva lestem,
lelkednek érzékeny világát mely csupa kellem.

Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
örök szerelemmel mindig csak hozzád siettem,
a nyárfaligetben órákig kerestem, arcodat lestem...
Ne foszd meg lelkem ettől, részesítsd eme kegyben.

Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
lelkeddel színezem világom, vásznára festem,
egy picit magamhoz veszek, egy picit csentem,
mindig mikor bársony ajkadra csókot leheltem.

Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
ne kelljen ismét elölről kezdjem, kedveszegetten,
ne kelljen nélküled egyedül magányra ébrednem,
engedd csókkal keltsen, melletted békére leltem.

/Emlékül legnagyobb írónk előtt tisztelegve
József Attila: \'Kis asszonyom ne sírj! Egy vagyunk mi ketten,
az ének én vagyok számodra, én rólad énekeltem.\' befejezetlen sorai nyomán.../

Budapest. 2011.06.18.