Nem értelek...


Nem értelek szívem, miért nem
titkolod a féltékenységed?
Mert ha én szerelemféltésben
szenvednék, s kimutatnám neked,

tudom, szánalmat keltenék. De
te nem bánod azt sem, előttem
nevetségessé válsz, ez rémes,
habár a féltékenységed nem

annak a jele, hogy te szeretsz,
hanem annak, nem bízol bennem,
jóllehet okod erre nincsen.
Emlékezvén a kezdetekre,

már akkor is féltettél engem
más nőtől, mikor egy szerelmes
éjszakát követően reggel
bekopogott az ajtónkon egy

figyelmes szobalány a Mecsek
Szállóban... Óvva intenélek
a féltékenységtől kedvesem:
ostobaságokra, meglehet

őrültségekre gondolsz, eszed
veszted, hibásan értékeled
a kapcsolatunkat és teszel
megbocsáthatatlan lépteket...

Értsd meg, a féltékenykedésed
végül kufárságot űzhet
szerelmünkkel, ami szép csendben
örökké ily feltételekhez

kötheti: \'Te csak engem szeress.
Más után ne sóvárogj\'. Édes
szerelmem, azért vagy féltékeny,
merthogy nem birtokolhatsz engem...


(Budapest, 2011. augusztus 22. Erdős Pál Attila)