Már régóta semmiben
nem vagyok oly biztos,
bevette magát elmémbe
tudásom, mi erősen hiányos

Semmit sem tudni
ez az igazi tudás
csak így lehet kibújni
csak így leszek tudós

Tudni mi nincs
már tudása a vannak
így talált kincs
hozománynak gyatra

A nemtudás tudása
már több mint a nagy semmi
Istennek áldása!?
Ezt jó lenne ám tudni

Áldás az, ha agyamban
örökkön örökké
hatalmas máglyában
egyre kínzóbb kétség ég?

Eloltani nem tudom
erőm ehhez gyatra
hogy tudom, amit tudok
de láthatatlan haszna

Gyötrelem megélni
tudásom határát,
nem tudom kiállni
gyilkos szorítását

Biztosan csak azt tudom,
hogy nem tudhatok semmit
mert ha a tudás hatalom
már uralnám a semmit

Ha a semmi enyém lenne
nem írnám-e verset
azt meséltem volna el
hogy léptem át e medret

Most csak a partot nyalom
szomorúan, erőtlenül
eszem, pályám el nem hagyom
s nem lesz új hazám, az űr

Tompa fényem, egyre gyengül
nem világít, csak közelre
de fél világot egyedül
befénylené, ha jutna égre!