Egyszer télen, réges régen
Hó terült el a vidéken
Fehér lepel takarta be
Fagytól védve serényen

Tiszta, finom hideg álom
Borult végig héthatáron
Ameddig a szem elláthat
Tejszín paplant,vetett ágyat

Kényszerűen álmot tört
ne kapjon a szíve tőrt
Félelem volt útja oka
Suhogott a fehér szoknya

Hófehérke nem volt bátor
Mint sokat látott öreg vándor
Kapkodta a lábikóit
Berek ott és illa itt

Célba vette törpék fészkét
Remélte ott menedékét
Havat taposva,deret leverve
Vágott át a mezőn keresztbe

Rosszul lépett át egy törzset
Meg is csókolta a földet
Ott fagyott meg szépen csendben
Rejtőszínű hólepelben