Őszi éjszakák

Csitt te gyermek! Csak hallgasd csendben,
amint a szőlő bokrot vadul rázza a kertben,
rozsdás kürtjét fújja s lassan közeleg a tél,
csak hallgasd csendben, játszik az őszi szél.

Akár egy angyal ki ránk teríti hatalmas leplét,
köd borítja a tájat komoran jelezve jövetelét,
a fagyos, rideg, hosszú téli éjszakáknak dalát,
s csak fújja rozsdás kürtjét, ismét csak neki lát.

S csak remeg, remeg az árva kopasz bokor,
egyetlen rózsatő állja akár egy esküvői csokor,
színes virágait megőrizve a jég alatt alussza álmát,
s csak fújja rozsdás kürtjét, csapva szörnyű lármát.

Ide bent ropog a tűz a kályhában csak pattog,
békésen csendben, odakinn a kertkapu csattog,
pislog a gyertyaláng, amint régi kopott ablakomon,
átsuhan a szél s csak táncol kecsesen asztalomon.

Budapest. 2011.05.08.