Csalódottság

Pillantásod hűvös, akár egy álmos márciusi hajnal,
mely csökönyösen kapaszkodik még a tél komorához,
bár hosszú fagyos éjszakáiból már kifelé talpal,
reggelente mégis még a tél hangulata szólít magához.

Hangod halk volt, oly távoli, oly félénk,
mint messzi távolból szűrődő lágy patak csobogása.
Számodra ez az érzés még annyira új volt, túlságosan élénk,
látni rajtad, szinte hallatszik szíved felgyorsult dobogása.

Bármely igyekezet kevés, hogy eltemesd magadban,
mint apró törékeny virágot egy későn jött havazás,
bár tudom, milyen nehéz formába önteni szavakban,
ezt a fájdalmat úgy, hogy megértse más...

Budapest. 2007.08.31.